A bevett, megszokott világunknak alap tartozékai az ítélkezések: magunkon, másokon. Pici korunktól így nevelnek minket: jók vagyunk, ha ezt tesszük, rosszak, ha amazt.
Arra vagyunk nevelve, hogy fehér-fekete dobozkákba betegyük a világ dolgait. És persze magunkat is. Ez némely – nem keleti – vallásoknak lényegében az alapja, hogy jó alaposan beolvassunk magunknak időnként: bűnös vagyok Istenem, a te méltatlan szolgád.
Voltaképpen a magunk bántalmazására vagyunk ránevelve sok esetben. És ebből, ha tudatosan nem foglalkozunk vele, észre sem vesszük, nem is lépünk ki. Csodálkozunk, miért nem működik az életünk?
Soha nem érezhetjük magunkat elég jól
ha az ítélkezés hagyományos korlátait fenntartjuk az életünkben.
Jó ez nekünk? Természetesen nem.
Az Access egyik legfontosabb része, hogy válasszuk azt, hogy nem ítélkezünk többet magunkon, sem másokon. Ezt a váltást, mivel ennyire belénk van kódolva, nem mindig tudjuk hipp hopp végrehajtani. Ha választjuk, akkor lehetséges.
Ha már nem döntjük el folyamatosan magunkról vagy másokról hogy hülyék, alkalmatlanok, ellenszenvesek, buták, betegesek, vagy éppen zseniálisak, üdítőek, intelligensek, sikerre születettek vagyunk, az életünkben közelebb leszünk ahhoz ami nekünk működik. Önazonosak leszünk, megváltozik a kisugárzásunk, a másoknak való megfelelés helyett, a másolatok gyártása helyett elkezdünk egy nekünk igaz valóságot teremteni.
Ilyenkor már könnyű azt az ítéletet is elengedni, ahol saját magunkat megitéltük, az ítélkezésünk miatt. Vagyis ne ítéljük meg azt korábbi önmagunkat, aki még ítélkezett. 🙂
És ide tartoznak a falak
Csatározással, bántásokkal teli – hagyományos – világunkban, amelyben nem az Access eszközeivel élünk, folyamatosan falakat húzunk fel magunknak. Például gyerekkorunkban megbánt a zongoratanárunk, hopp egy fal, hogy kívül tartsuk a sértő ítéletét. Ez a fal a zongorázást is kívül tartja, illetve, azt, hogy közel engedjük magunkhoz ezt a hangszert, netán a zenét egészében a továbbiakban, valamint mindenkit, akitől tanulhatnánk bármit, akár minden embert az életben. És talán nem meglepő, de nem is fejlődünk e téren többet.
Addig tart ez az állapot, amíg le nem eresztjük ezt a falat a jó öreg zongoratanárunkkal szemben és ezzel megnyílik az út, hogy bármi történhessen velünk és a zongorával közösen:)
A falak tehát védenek
De ugyanakkor rengeteg lezárást teremtenek az életünkben, és nem ritkán olyan sikeresen körbebástyázzuk magunkat, hogy szinte semmi mozgásterünk nem marad. A falakat (vagy más néven határokat) tehát le kell engedni, ezt egyszerűen jelentsük ki, kérjük, és lehetőleg gyakran. Ami nem a mi falunk, azt küldjük vissza annak, akitől jött, spékeljük meg egy kis tudatossággal.
Az ítélkezés beragaszt, lehetetlenné teszi a választást. Ha magunkat megítéljük, akkor is építjük a falakat, amelyek akadályokat képeznek az életünkben. Ezt ugye nem nehéz megérteni. Azt mondjuk valakinek, ‘én képtelen vagyok megtanulni németül’, vagy magunknak, ‘én egyszerűen valamiért nem vonzom a férfiakat/nőket’, és lekorlátozzuk ezzel ezt a részt.
Ha pozitív ítéleteket alkotunk, azzal is falakat teremtünk
Amit igazán nem gondolnánk, a kedvező ítélet valamivel – akár magunkkal – kapcsolatban még inkább beragaszt, mivel ehhez tartjuk magunkat a későbbiekben. Ennél fogva nem adunk magunknak esélyt, hogy mást válasszunk. Például, nekem csak ez a fodrász, vagy ez a pár felel meg. Én ebben a munkában jó vagyok, tehát csak itt érhetek el sikert.
Mindenfajta másokkal kapcsolatos ítélkezésünk lecövekel minket, még az is, amit helyénvalónak, igazságosnak érzünk. Minden fal, legyen bármivel kapcsolatos, amit ellenállásképpen felhúzunk, a mi szemszögünkből is fal, a mi választási lehetőségeinkre van hatással.
Érdemes tehát megtanulni mindent elfogulatlanul nézni, pusztán érdekes nézőpontként értékelni. Önmagunkkal kapcsolatosan is a befogadó, szerető, megengedő álláspont az egyetlen, ami nem állít le.
“Jó, oké, nem akarok ítélkezni, kipróbálom. De hogy ne ítélkezzek?”
Ennek egy szuperfegyvere a fent említett érdekes nézőpont megfogalmazás. Minden egyes dologról, amit mások mondanak, és ami óhatatlanul véleményt csalna ki belőlünk egyébként, azt mondhatjuk magunknak, ez egy érdekes nézőpont az ő részéről. Meghagyhatjuk mindenkinek az ő nézőpontját, és mi is elismerhetjük a sajátunkat. Így nem súlyozunk, nem versengünk, nem állapítunk meg igazságokat és hazugságokat. És ehhez tagadhatatlan, sokat kell használni az Access eszközeit, amig Te magad leszel az, Azzá válsz.
