Csaknem mindannyian, akik a Földre leszülettünk, számos traumán megyünk keresztül. Vannak olyan események, amelyek annyira megrázóak, hogy utána nehezen jövünk helyre, vagy éppen úgy érezzük, nem tudunk továbblépni. A traumákkal szinte minden pszichológiai, gyógyítási, vallási irányzat foglalkozik.
Lényegében mindannyian küzdünk ilyen emlékekkel, és találkozunk módszerekkel, amelyekről azt állítják, hogy segítenek. Ami megnyugtató, hogyha sikerül túllépnünk, az nagy fejlődési lehetőség, de mi van, ha nem érezzük, hogy egy erőszakos eseményen, megrázkódtatáson, elhagyatáson vagy más hasonló eseményen túl vagyunk?
Vagy éppen ellenkezőleg, azt gondoljuk túl vagyunk rajta, és mégsem.
Vegyünk róla tudomást, válasszuk, hogy változtatni akarunk
Ami biztos: ha valami egyértelműen ott van, feljön, nyomaszt, ha bizonyos események felhozzák, ha érezzük, akkor vegyünk róla tudomást.
A traumák nem nagyon hagyják elnyomni magukat, és szégyellnünk sem kell, mindenkinek vanak traumái, esetleg csak annyira ügyesen nagyon mélyre le tudta nyomni, hogy már nem is gondolja hogy ott van..
Szerencsére ma már sokmindent nyíltabban kezelünk (pl szexuális bántalmazást).
Trauma megbocsátása – olyan egyszerű?
Ez nagyon egyszerűnek tűnik – “bocsáss meg neki, és szabad leszel” -, de cseppet sem az. Ha valakit nagyon megbántanak, bántalmaznak – például megerőszakolnak – akkor tőle igen sokáig nem lehet elvárni, hogy bocsásson meg. Talán sose fog megbocsátani, és ő attól nem lesz rossz ember. (Gondolkodjunk el, vajon kinek nem tud megbocsátani? Netalán van vezeklésre hajlama, önbántalmazó programja a felmenőktől örökségként?)
A megbocsátás hosszú útjáról csodálatosan ír Dr Edith Eger. Dr Máté Gábor szintén fantasztikus munkát végez traumát átélt emberekkel. Az ő egész munkássága a traumák tudatosítására épül és arra, szeressük magunkat mindennel együtt, amit kénytelenek voltunk átélni.
A Háromszoros sorozatrendszerek
Ha valamin nem tudunk túllépni, azzal az a gond, hogy bezár minket egy csapdába.
A túllépésért érdemes kilépni a trauma árnyékából, és ezt a komoly munkát az Access Consciousness meg tudja könnyíteni több testkezeléssel. A Háromszoros sorozatrendszerek (Trifold Sequencing Systems) futtatása segít kilépni az ördögi körből. A poszttraumás stressz oldódik, az életünk más vágányra tér át.
Mikor gondoljunk erre a kezelésre?
Ha valahogy mindig ugyanaz tér vissza, akkor mindenképpen.
A gyerekünk hiába megy át új és új iskolába, közösségbe, ugyanaz játszódik le. Az új szomszéd, az igazoltatató rendőr pont olyan, mint apánk volt. Ismét megsért valaki, becsap valaki, stb, pedig már teljesen máshol vagyunk, elköltöztünk külföldre, de az élmény ugyanaz. Ilyenkor tedd fel a kérdést: Mi ebből a nyereségem? Mit tanulok ebből? Mit tanultam ebből, amit még nem ismertem el? Lezárhatom ezt a tanulási folyamatot végleg?
Mert a trauma bennünk van, és velünk tart, a Moebius-szalagon futunk. Ezt oldja ez a testkezelés.
Természetesen a Theta Healing is képes megváltoztatni a traumatikus események hatásait.
Túllépni a trauma túllépésén is
Az Access nagyon gyorsan átléptet az ‘új valóságba’. Változhat az életünk, de néha a nehezebb utat választjuk, aminek számtalan oka lehet.
A tudatalattiban a következő aktív programok futhatnak ilyenkor –
?Nem érdemlem meg a könnyű életet.
?Szenvednem kell ugyanúgy mint az apám, anyám a nagyszüleim.
?Ami könnyű annak nincs értéke.
?A szenvedésnek van értéke, a nehézségek nemesítik meg az embert.
?Nem lóghatok ki a sorból.
Eljuthatunk oda, lehet, hogy hihetetlen, hogy már nincsenek fájdalmak az életünkben.
Egészségesebb, könnyedebb minden – és ez idegen érzés lehet elsőre.
Mi történik ilyenkor, ha túlléptünk az eddig minket folyamatosan irányító fájdalmas emlékeken? Vagy legalábbis rengeteg hagymahéjat, réteget lepucoltunk, és egyszer csak kevesebb lesz a kellemetlenség?
Az elménk még nem hiszi el, hogy ez megtörténhet
Könnyen lehet, hogy a könnyedség, öröm, boldogság lehetősége furcsa terepnek fog tűnni. Visszatáncolhatunk, visszaeshetünk önkéntelenül – a trauma-drámák ismerős terepére.
Vegyük ezt észre, legyünk tudatosak rá, és válasszuk folyamatosan, hogy élhetünk traumák nélkül. Akkor is, ha a környezetünkben, a családunkban rengetegen áldozatokként élnek. Ha ezen a ponton vagyunk, akkor – akár további rendszeres kezeléssel – de dolgozzunk azon, hogy tovább tudjunk lépni!
Legyünk kérdésben minden nap, és bombázzuk vele az Univerzumot! Kedvenc kérdésem amivel sokáig mentem: ”Mi működik nekem?“
Vajon éberek vagyunk az Univerzum válaszaira?
Ezek a válaszok valójában lehetőségekként bukkanhatnak fel. Mennyire vagyunk megengedőek és befogadóak az új, az eddig soha meg nem mutatkozó lehetőségekre? Hajlandóak vagyunk mást választani mint amit eddig? Hajlandóak vagyunk a változást választani?
Szeretném megjegyezni befejezésül: a bántalmazás, a trauma témája jóval nagyobb, mint amit ebben a blogcikkben tárgyalni lehet. Nemcsak az egy korábbi trauma jele, ha valami mindig visszatér, vagy valamitől ‘kiráz a hideg’. Az is érdekes lehet például, ha az életünk egy területe feltűnően üres, vagy nagyon más van ott, mint aminek kéne lennie.
Ha a cikk megérintett, foglalkoznál ezzel, várlak szeretettel?
