Hogy lehet, hogy még nyugdíjasként is áldozat szerepben vagyok?

És hogy lehet ebből kijönni, hogy folyamatosan áldozatnak érzem magam? 

Katalin (nem valódi nevén) keresett fel Theta Healing konzultációt kérve. 

A leolvasás után elkezdtünk beszélgetni, elmondta, hogy a mostani élethelyzetében is tehetetlennek, kiszolgáltatottnak, becsapottnak érzi magát. És most már ezen nagyon-nagyon szeretne változtatni.

Többször fel kellett tennem a kérdést, mikor kezdődött nála ez az érzés.

Ahogy mentünk vissza az időben, jöttek fel újabb és újabb események, terek

Egyszer csak elérkeztünk Katalin két éves korához, amikor testvére született.  

Nekem leolvasásnál azt mutatta a Teremtő, mikor a kistestvére megszületett, ott akkoriban történt valami. 

Katalin elmesélte, négy-öt hónapos maximum fél éves volt a kistestvér, a járókában volt és sírt. Ő megpróbált bemenni hozzá a járókába, ami nagyon nagy volt egy két és fél éves kisgyereknek, de ügyesen beküzdötte magát. Bement a kistesója mellé, elkezdett játszani vele, szórakoztatta, hogy ne sírjon. 

Ekkor belépett a szobába az édesanyja, és olyan szinten leteremtette – ahogy ő visszaemlékszik -, a két és fél éves kicsi énjét olyan szinten lekiabálta, hogy teljesen lefagyott. 

Meg lett szidva, miközben Katalin azt várta volna, hogy elismeri, milyen ügyesen bemászott és megvígasztalta a testvérét. Ennek az ellenkezőjét kapta: hogy mennyire haszontalan, szófogadatlan, rossz. Nem alkalmas arra, hogy bármit csináljon a kistestvérével. Tilos bármit csinálnia a babával, mert kárt tehet benne, mondta nagyon indulatosan a szülő. 

A rosszaságot sok évre ráragasztotta ez az anyai leteremtés

Megfogadta a két és fél éves énje, hogy be fogja bizonyítani, hogy ő jó, és anyukája rossz. És minden rossz az életében édesanyja miatt van.

Innentől kezdve sok zsáknyi fájdalom, szenvedés, értéktelenség érzés, tehetetlenség, kiszolgáltatottság, áldozati szerep következett Katalin életében.

Az iskolában is voltak kirívó esetek, amelyek ezt az áldozatiságot erősítették, és a későbbi években is. Csak töltődtek a ‘zsákok’ ezekkel az energiákkal, amelyekbe beleragadtak a traumák nyomán leszakadt árnyékszemélyiségek. 

Növekvő számú elszakadt árnyékrészei várták a gyógyulást

ebben a majnem hatvan éven át tartó folyamatban, néha jelezve, hogy baj van, néha csöndben.

Eljutottunk arra a pontra a konzultáció alatt, hogy kiszabadítottuk és gyógyítottuk a sérülést szenvedett énrészeket, és ezek integrálódni tudtak. Ekkor tudott Katalin az édesanyjának megbocsátani. Addig el se tudta képzelni, hogy ez lehetséges is lehet.

Katalin maga is ledöbbent a felismerésein, amiket mutatott a tér. Nagy terek nyíltak, rengeteg negatív energia szabadult fel. Ahogy a végén elmondta, soha nem gondolta volna, hogy egy ilyen folyamattal az áldozatszerepből ki tud lépni. 

Ez a szerep már nincs benne a terében

A Theta kezelés végén a tanulnivaló lezárásával a Tiszta lap, az újrakezdés energiája is megérkezett, amitől Katalin végre mosolyogni kezdett.

Olyan szintű felszabadultságot, és egyben olyan nagy változást élt meg, hogy megbeszéltük, még inkább üljön egy kicsit a kezelés után, és pihenjen. 

Látványos változást hozott az egy alkalom, az elme terén is sikerült változást elérni, és a megbocsátás elindulásával Katalinnak a sok-sok éven át halmozódó nehezteléstől sikerült megszabadulnia. 

Azzal az útravalóval távozott, aznap figyeljen nagyon oda, hova lép, mit csinál, mert annyira kitágult a tere, hogy abba még bele kell terjeszkednie. És ne hozzon semmilyen fontos döntést aznap.

Raffai Csilla 

>> további esettörténeteket itt találsz