Az emberi szervezet energetikailag, fizikailag, mentálisan, emocionálisan, spirituálisan egy nagyon érzékeny és összetett rendszer. Ez a „mátrix” emberi elmével szinte átláthatatlan és néha nem tudunk odafigyelni minden rétegére.
Vajon amikor fizikálisan teljesen jó állapotban érezzük magunkat, akkor lehet-e a háttérben megbújva, szőnyeg alá söpörve, ‘letakarva’ olyan valami, amire nem gondolunk?
Jelenleg az a válaszom erre, hogy lehet
Lehetséges az a fizikailag, energetikailag jó állapot, amikor eltörpülnek azok a pszichés tényezők, amik akkor még csak zavaróak.
Pillanatnyilag villannak be problémák, és nem törődünk vele, mert más energetikában vagyunk. Eszünkbe se jut – mivel nincs látható okunk rá -, hogy ránézzünk, tényleg minden oké-e?
Kiventilláljuk, ha problémánk van, ha ütközünk más véleménnyel, másvalaki elvárásával, vagy a magunk által jónak vélt elvárással. De valójában mi játszódik le bennünk? Hogy tud manifesztálódni valami a testünkben, ami nem oda való, hogy észre sem vesszük?
És fordítva, lehetünk-e akkor jól fizikálisan, ha lelkileg nyomás alatt vagyunk?
A stressz sokkal nagyobb jelentőségű, mint ahogy ezt általában megítéljük
Az a fajta stressz, amiről nem is gondoljuk, hogy bennünk van. Alvászavarban, szorongásban élhetjük meg, azt vesszük észre, hogy kicsit függők lettünk szokásoktól – pl. instagram, tiktok, facebook, edzés, esti órákban evés stb. – és nem azonosítjuk kezelendő problémaként. Elviseljük, megszokjuk a kellemetlenségeket, átsiklunk felette. Ilyen lehet egy nyomasztó családi helyzet, vagy egy feloldhatatlan probléma a munkahelyen – például, hogy a munkakörünket, az ügyfeleinket szeretjük, a főnökünket nem.
Ez a pszichés, lelki stressz eredményezhet olyan jelenséget a fizikai állapotunkban, ami mutatja, hogy valamire oda kell figyelnünk – bizonyos idő után.
Sokan átéljük ezt, és ritkán említjük: ez a rejtett, nem azonnal ható feszültség az életünkben, ami nem kerül a felszínre, amíg váratlanul meg nem nyilvánul.
Tehát az az egyensúly, amiben vagyunk, valós-e? Érdemes erre ránéznünk!
Ha a lelki kisülések, idegességek, kiborulások nagy amplitúdóval jelennek meg, bár utána visszaáll az egyensúly az életünkben mindig – akkor érdemes ezzel foglalkozni. Ne vegyük természetesnek a napi stresszt!
Ne mondjuk, hogy ugyan már, hiszen jól vagyok
Nem leszünk végtelenségig legyőzhetetlenek, és nem vihetünk el mindent a hátunkon ‘teher alatt nő a pálma’ jeligével, még ha hosszú ideje tökéletes is az egészségünk. Amikor már megbomlik az egyensúly testi-szellemi-érzelmi-pszichés-spirituális szinten, akkor már keressük a megoldást.
Amire fel szeretném hívni a figyelmet, az, hogy figyeljünk oda, ha a stresszhatások, kiborulások ismétlődőek az életünkben.
Mi az, ami újra és újra bánt, akkor is, ha úgy érezzük közben, hogy soha nem voltunk ilyen jól? Figyeljünk oda az ismétlődő mintára. Mint lelki, pszichikai, fizikai szinteken, ha látszólag minden rendben is van – figyeljünk (fókuszáljunk), vigyázzunk magunkra és vegyük elő a tudásunkat. <3