Month: április 2021

Visszatérés a Covid után

Visszatérés a Covid után

Raffai Csilla

Lassan, de biztosan véget ér a Covid időszak, és újra a régi életünket élhetjük. A régit? Egész biztos új életet fogunk élni. Te készülsz rá?

Megoszlanak az egyéni hitek azzal kapcsolatban, miért van most covid időszak, és van-e egyáltalán. Egy biztos, egy megváltozott világban élünk, és az életünket jelentősen korlátozottnak élhetjük meg most.

Választanunk kell, hogy befejezzük a ‘covid életmódot’. Választanunk kell, minél előbb és minél többször a boldogabb, könnyedebb életet – Access, ugye?:)

Te milyen életet szeretnél élni a covid után?

Számolsz már vele, készülsz rá? Készen állsz rá?

Mi lenne, ha minden panaszkodással, ‘mennyi mindent hagytunk ki’ szöveggel, önsajnálattal felhagynánk, és egy fejlődési útnak tekintenénk a vírusos időszakot? A megszokott kerékvágásból kiestünk, talán ezért nem is kár, és soha meg nem tapasztalható dolgokat élhettünk meg. Az biztos, a Föld figyelmeztetett, hogy az élővilág megbolygatása következményekkel jár. 

Mit tanultunk?

Amit én abszolút tapasztalatnak, tanulásnak érzek: Minden napot meg kell becsülni, minden percnek, amit élünk, értéke van. Sokan haltak meg körülöttünk, csoda tehát, hogy élünk.  És mivel megélhettük, hogy eljutottunk annak a határára, hogy még a lakhelyünket se hagyhatjuk el, élvezzünk minden utazást, kalandot, minden napot! Élhetünk máshogy is, ma máshogy, mint tegnap.

Másnak lenni, mint a többiek

A covid alatt igazán meg kellett tanulni, hogy nem állhatunk be a tömegbe. Az emberek tömegesen estek pánikba, riogatták egymást, és az derült ki, korlátlanul terjednek a rémhírek. Egy darabig próbáltuk követni az eseményeket, de aztán..

Kiderült, hogy nincs szükségünk arra, hogy olyanok akarjunk lenni, mint a többiek.

Felfedezhettük, hogy ki kell állnunk a tömegből, ha jól akarjuk érezni magunkat. 

A mások energiáinak visszaküldését nagyon hasznos a covid alatt gyakorolni, és ez a tudás velünk marad. 🙂

Mi tenne engem boldoggá?

Válasszuk a saját utunkat, azt pedig úgy, ahogy nekünk működik, a saját boldogságunkat. 

Tegyük le, engedjük el szüleink terheit, a generációs berögzült mintákat, mindazt ami minket már nem támogat, ami nekünk már nem működik. 

Tegyük helyére az energiákat, hitrendszereket, amiket összegalacsinoztunk. 

Válasszuk szét az összekapcsolt programokat. Például: ha kimegyek az utcára, meghalok. A tudatalattink egyszerűen hozzárendeli a régi mintához, amikor háború vagy természeti csapás, katasztrófa volt, amit megéltek őseink a mostani karantén korlátozások energiáihoz a meglévő mintát, sablont. 

Ezt összekapcsolva máris ott a rettegés a köbön.  A média így könnyen tud hatni a tömegekre, hisz a félelemben tartott emberek irányíthatóak. 

Tegyük fel a kérdést: Ez az érzés az enyém vagy valaki másé?

Könnyen lehet, hogy a körülöttünk élő emberek érzéseit érzékeljük, és mivel nagyon szenzitívek vagyunk, segiteni akarunk tudat alatt is, ezért átvesszük, sokszor azonosulunk is mások érzéseivel. 

Az önmunka ezen sokat tud segíteni. 

A Theta Healing és az Access Consciousness eszközeivel könnyedén tudunk változtatni. Ha úgy érzed, önmunkával ez a változás Neked még bonyolult lenne, kezelésen is tudunk ezen dolgozni 🙂

Gyerekek és karantén – és az Access

Gyerekek és karantén – és az Access

Raffai Csilla

Valószínűleg nem fogjuk megérteni mi felnőttek, hogy éli meg a covidot és a karantént egy gyerek. Az biztos, a legkisebbeknek nehezebb a helyzete most. 

Emlékszünk még a mi gyerekkorunk nagy kríziseire?

Mi, akik ha aggodalmak vannak bennünk, azért mégiscsak utánaolvashatunk a dolgoknak, megbeszélhetjük az orvosunkkal (ha elérjük), egymással, nem olyan helyzetben vagyunk, mint a gyerekek, akiknek a varázsvilágukba kell belehelyezniük a koronavírus helyzetet.

Ha emlékszünk még esetleg, milyen volt kislányként, kisfiúként hallani Csernobilról, vagy a dél-szláv háborúról, ami itt volt a szomszédban, vagy voltak hasonló élményeink, sejthetjük, milyen nehéz a gyerekeknek. 

A mi félelmeink az övékéi is lesznek, ezért is érdemes elengedni az aggodalmakat

Olyan közkeletű magyarázat is van, hogy akár beszélni is lehet a szörnyűségekről a kicsik előtt, mert ‘úgysem értik’. Ezt és az ehhez hasonlókat inkább felejtsük el. És amellett, hogy hallják ezeket a számukra nem érthető dolgokat, mint világjárvány, karantén, lélegeztetőgép, intenzív osztály, napi halálozás, még átveszik a mi érzéseinket is. 

A pár éves gyerekek benne vannak az auránkban, de még akár a 8 évesek is kapcsolódnak hozzánk. 

Tudjuk, hogy az érzések olyannyira továbbgyűrűznek az egymáshoz tartozó emberek között, hogy a transzgenerációs fájdalmak és félelmek még a holokauszt áldozatok unokáit is sújtják. Ugyanígy nincs más magyarázata az indiánok sokadik nemzedékénél tragédiákat okozó pszichés és szenvedélybetegségeknek. A hetediziglen kifejezést a népmesékből is ismerjük. Ezeket a jelenségeket ma már a ‘hivatalos’ tudomány is valósnak tartja. 

A gyerekek helyzetét nem könnyíti meg, hogy el vannak szakítva a barátaiktól. Otthon ülnek, és ez sem a négy évesnek, sem a tizenhat évesnek nem könnyű, bár ki-ki temperamentuma szerint máshogy és máshogy viseli. 

Mit tehetünk tehát? Merül fel a kérdés

Lehet, hogy nem mondják ki a bajaikat a kicsik, mert nem szeretnének (még tovább) szomorítani minket. 

De azért kezeljük ezt a dolgot létezőnek, és amennyit tehetjük, játsszunk a gyerekünkkel a kortársai helyett. Emellett legyen amennyit csak lehet levegőn, és mozogjon. 

A feszültség oldására a mozgás és a természet csodás lehetőségek.

Vigyázzunk a saját lelkivilágunkra, energiáinkra a gyerek(ek) érdekében is. Ne vegyük át az általános panaszkodás áradatot. 

Lehet, hogy valakinek most elúszik az egzisztenciája, igen. De ez nem a mi életünk, nem kell elmerülnünk a fájdalmában. Segítünk ezzel rajta? Nem. Ahol tudunk, segíthetünk gyakorlati eszközökkel másokon, de ne engedjük, hogy bekapjon a felháborodott, vagy egymás rettegését átvevő tömeg. Ezek energiák, és az energiákat kihúzhatjuk és visszaküldhetjük – tudatossággal – a feladónak. Ami nem a miénk, azt adjuk vissza. Minden nap.

Beszélgessünk bátran a helyzetről, de pozitívan. Lehetőleg ne emlegessük, hogy már gyerekek is lélegeztetőre kerülnek és hasonlók, ezekkel nem is tudjuk, miket indíthatunk el a gyerekekben. 

Megjegyezném, szörnyű hírek mindig is voltak, a világ mindig tele volt brutális dolgokkal, de régen nem jutott el hozzánk tíz perc alatt a Föld túloldaláról minden katasztrófa, haláleset. Lehetőleg kezeljük helyén a híreket. 

Access Bars és Mimikri

Az Access eszközei tényleg, de tényleg valós segítséget nyújtanak most. 

Azt, hogy jár-e csoportos testkezelésekre, szerintem mindenki maga dönti el. De magunknak vagy velünk élő családtagjainknak is csinálhatunk Mimikri kezelést, ami kioldja mások hiteit belőlünk. 

Az Access testkezeléseket, és a Barst gyerekeken is lehet végezni. Az Access Bars egy gyengéd kézrátételes módszer, amit Gary Douglas fejlesztett ki a 90-es évek elején. Ez az Access alfája és omegája: amilyen egyszerű, olyan alapvető, működő, hatásos módszer, ami feloldja a korlátainkat, terheinket. 

A kiskorúak előnyös helyzetben vannak, mert annyira gyorsan tudják cserélni az energiáikat, hogy egy Bars kezelésre nekik elég annyi perc, ahány évesek. Nem kell amiatt aggódnunk tehát, hogy a csemete ki fog szaladni a kezünk közül: itt nem 40 perces kezelések lesznek. Könnyen, gyorsan zajlik a Bars, és ne feledjük, mi is kezelődünk közben 🙂 

Kitartást kívánok Nektek, és menjetek a megérzéseitek után az Access kezelések esetén is!