Ha most éppen nem találsz párt, akkor az lehet azért, mert nem engeded meg magadnak az örömöt az életben.
Vagy a lelked mélyén azt gondolhatod, hogy ha párod van, az több terhet jelent. Esetleg gyerekkorodban olyan párkapcsolatokat látva nőttél fel, ami alapján arra jutottál lélekben, könnyebb ezt a fajta kapcsolódást elkerülni – még annak az árán is, hogy egyedül vagy – mint benne lenni.
Lehet a számodra a szerelem börtön, vagy éppen az igazi élet kezdete – azonosíthatod sokmindennel, ami valójában nem.
Kinek kinek más, de sok dolog bele van ‘galacsinozódva’ ebbe a témába. Ha ezeket letisztázzuk, akkor ami marad, az sokkal örömtelibb és jobb.
Akkor valóban olyannal fogod látni a kapcsolatban a párodat – legjobb esetben a lélektársadat -, amilyen valójában. Erre a munkára (is) való a Te és a Partnered kurzus, amin legközelebb augusztusban részt vehetsz. Mit keverhetünk a szerelemmel? Pár jellegzetes példa
A szerelmi kapcsolat nem kötelező
Nem igazán érdemes azért hajtani a párkeresést, hogy a szomszéd néni ne szóljon be. Elsősorban a nők számára régen kimondottan szégyen volt pártában maradni, pár évtizeddel ezelőtt az volt a menő, aki nagyon hamar, lehetőleg már húsz éves korára ‘elkelt’, megvolt az esküvő, de minimum el volt jegyezve.
Aztán a következő kötelező kör a gyerekvállalás volt, ami alól nem volt ildomos kibújni. Nem kevés válás követte a tizenévesen-huszonegy-két évesen kötött házasságokat. Ugyan a válás is szégyenfolt volt a család becsületén, de legalább a házasság pipa volt.
(Ugye ezek sokmindent felhoznak másnál is?)
A férfiaknál is furcsa volt agglegénynek maradni, bár a keretek nem voltak ennyire szűkre szabva.
Ez be lett ültetve sokaknál, és még ha kimondva nincs is, sokaknál ezek a reflexek megvannak: fel kell mutatni egy párt a külvilágnak.
Kérdés tehát, kinek van szüksége a szerelmi kapcsolatra. Neked vagy a környezetednek? A rég elhunyt felmenőknek kell felmutatni? A külvilágnak választasz egy személyt, aki másoknak megfelel, vagy magadnak? Biztos, hogy a másik nem érdekel?
Kit, mit választanál, ha teljesen szabadon döntenél?
A párkapcsolat nem egyenlő önmagad feladásával
Párt találni nem azt jelenti, hogy átteszed a másikra a fókuszt.
Lehet, hogy pont ettől félsz, és ezért nem teremted meg a partnerkapcsolatot? Talán túl sok megfeleléssel járna, esetleg el kellene kezdened innentől kezdve kiszolgálni valakit.
Ez természetesen nem tudatosan van jelen, tehát az ilyen érzésekért nem vagy hibás: ezeket átvehetted, ‘benyelhetted’ a felmenőidtől, a környezetedből, előző kapcsolatodból.
Van, aki azért nem barátkozik, mert egy olyan hitrendszert örökölt, hitt el egy ponton, hogy a barátok csak kihasználják, kifosztják. Ezek a hitrendszerek nem tudatosak, nem mindig a tiédek, és lehet, hogy némi segítség kell, hogy be tudd azonosítani és el tudd őket engedni.
Lehet, hogy azt internalizáltad, ha párod van, akkor onnantól róla kell, hogy szóljon az életed. Mert az a ‘rendes’, vagy ha nem teszed, akkor elhagy, és talál egy szolgálatkészebb partnert.
Lehet, hogy azt a transzgenerikus programot örökölted, hogy a férfi van fent, a nő lent. Ám ez sem neked, sem neki nem tesz jót.
Akár egyedül vagy, akár párkapcsolatban, a legfontosabb, hogy fókuszálj önmagadra. Tulajdonképpen te vagy az az ember, akivel mindig együtt leszel: önmagadat kell elsősorban szeretni, tisztelni, és a saját élettervedet megvalósítani.
Önmagunkra fókuszálni nem önzés
Ahhoz, hogy magadra tudd tenni a fókusz, meg is kell találnod magad – nem azt, aki másoknak tetszik, nem azt, akit apu elképzelt, hogy mivel lenne elégedett, hanem aki a te lényed.
Valójában az életünket önmagunkra fókuszálva kell élnünk, attól még az egyes életterületeinken helyt tudunk állni. De ha jelentéktelenné válunk saját magunk számára, a többi életterületünkön nem tudunk úgy helyt állni, ahogy szeretnénk.
Bele tudunk ragadni ebbe a szituációba, sőt, ez az egyik leggyakoribb dolog, amit félreértünk: azt hisszük, akkor vagyunk jók, ha valami mást szolgálunk, ha jót teszünk, ha mások elégedettek lehetnek velünk.
De ez nem véletlen és nem kell magunkat hibáztatni: egy sok száz, ezer éves rutin csináltatja ezt velünk. Ami szerint elsősorban akkor, ha nő vagy, minden fontosabb kell, hogy legyen nálad.
Elsősorban a család, a férfi, a munka, a gyerekek fontosabb, sőt bármi – az erre vonatkozó transzgenerikus programokat le kell cserélni. Ha ez megtörténik, jelen tudunk lenni az életünkben.
Akkor már nem halogatunk, nem úgy gondolkodunk, hogy ‘ha ez meglesz, akkor én is sorra kerülök’.
Mivel minden mindennel összefügg, az önmagunkkal fókuszáltság és jelenben levés más területekre is kihat. Többek közt arra is, megtaláljuk-e azt a párt, akivel boldogok lehetünk, és fenn tudunk-e tartani egy kielégítő kapcsolatot.❤
Ha érdekel a téma, várlak szeretettel a Theta Healing haladó Te és a Partnered kurzusán!
A Te és a Partnered egy két napos, sokrétegű tanfolyam, ahol hiedelmeket ellenőrzünk és új ismeretekkel gazdagodunk. Megtanuljuk sok más közt
⭐a kapcsolat energiamezejének megtartását
⭐ellenőrizzük a bizalmat blokkoló hitrendszereket
⭐megvizsgáljuk a pénz, a gyerekek, a barátság, a szex és intimitás témáját
⭐vagy éppen a megbocsátást.
„A házasság az, amikor mindig ott vagytok egymásnak” – mondja Vianna, azaz te is ott vagy a másiknak és éppúgy ő is ott van Neked: te is fontos vagy, csakúgy mint a másik fél.
Raffai Csilla – Szabó Ágnes