Sokan keressük a spirituális felemelkedés útját, de kérdés, mi kell ehhez? Mester, csoport, közösség, vagy végigcsinálható a fejlődés a négy fal között is, a rengeteg önfejlesztő könyv egyikével?
Azért is merülhet fel a kérdés, mert sokszor csak heti pár óra van arra, hogy önfejlesztéssel foglalkozzunk a munka, család mellett. Nem mindenki tud elvonulni a hegyekbe meditálni vagy minden hétvégét a tudatosodásra szánni. De hogy lehet valóban haladni, úgy, hogy ne illúzió legyen?
Egész életre szóló kaland
Azt sokan hangsúlyozzák, hogy a spirituális fejlődés egy hosszú, véget nem érő folyamat. Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk. Sok embernél a gyógyító technikákkal való ismerkedés egy traumával kezdődik, amit nem tud máshogy megoldani, minthogy például reiki gyógyászhoz fordul. De persze vannak szerencsések, akik egyszerűen csak besétálnak mondjuk egy agykontroll tanfolyamra, akár már gyerekként, és elkezenek ismerkedni ezzel a műfajjal.
A fejlődés nem egy olyan dolog, aminek eljön az a pontja, hogy azt mondhatjuk, na most már rettentően fejlett vagyok, innentől én okosíthatok másokat. Ha elkezdünk tökéletes gyógyítóként és bölcsként gondolni magunkra, ott megrekedünk.
Egy másik nem túl szerencsés út, amikor valaki ‘pörgeti’ a spirituális iskolákat, tanokat, ‘felszívja magát’ mindenfajta tudással, de mindig csak megy előre, és legbelül nem fejlődik.
A ‘fejlett’ személyiség sosem lesz tökéletes. Mindig mindenki belekerül játszmákba, kivetítésekbe, fog haragudni emberekre. Kivéve ha buddhává válik, mondja a buddhizmus, de ez azért ritka és mondjuk olyan ötven év nonstop tanulás náluk is:)
Szóval tulajdonképpen amíg a Földön vagyunk, tanulunk.
Hogy tudunk eredményesen dolgozni magunkon?
Ha otthon egyedül tanulsz például Thetát, olvasol, hallgatsz anyagokat, akkor az is rengeteget ad. Ha erre van lehetőség, az szuper, haladj tovább!
Nagyon szerencsés viszont, ha valaki belekerül egy önreflexiós térbe egy másik emberrel vagy csoporttal. Én is kimondottan szeretem, ha egy kurzuson nem egy tanítvány van, hanem több, és beindulnak a folyamatok.
Rengeteget tudunk tükrözni egymásnak, és ebből lehet tanulni. Ez sokszor kényelmetlenebb, mint otthon a biztonságban. A féltékenység, harag, frusztráció, vagy éppen a ‘miért idegesít ez az ember engem ennyire’, ‘én ide túl jó vagyok’ érzés, ha rá tudunk nézni, ugrásszerű fejlődésekre ad lehetőséget.
Soha és sehol nem véletlenül kerülnek emberek össze.
Nem véletlenül találsz meg egy tanítót, egy terapeutát, egy gyógyítót, és ha az az érzésed, hogy nyomaszt, nézzél rá, mit mutat, mit tükröz!
Nagyon régi mondás, hogy könnyű szentnek, felemelkedettnek, negativitástól mentesnek lenni, ha egyedül meditálunk egy barlangban. Próbáld meg ugyanezt a zajos városban, és előjön az összes rejtett félelmed, frusztrációd.
Nem arra gondolok, hogy egy tanfolyamon rettentően idegesítenie kell mindenkinek mindenkit.
Sokszor amúgy olyan tanulótársak kerülnek össze, akik mintha ezer éve ismernék egymást, csak egymásra néznek és tökéletesen dolgoznak együtt.
Empátia, türelem, egymás iránti tisztelet és némi humor
alapfeltétel egy közösségben, de a szögek ki fognak így is bújni a zsákból.
Egy biztonságot nyújtó közösségben lehet jól fejlődni, ahol lehetőleg minél kevesebb a játszma, minél többet jelzünk vissza őszintén és kedvesen egymásnak.
A közösség – családállítás, tanfolyam, jógatábor – azért is nagyszerű, mert itt megtapasztalhatsz olyan dolgokat, amiket egyedül dolgozva nem. Azt, hogy össze vagyunk kötve, hogy Egyek vagyunk. Ez nagyon nagy élmény lehet és sok erőt adhat, segíthet elfogadni önmagad, hiszen te is csak egy vagy és be vagy csatlakozva a közösségbe. Az elfogadás, a kapcsolódás gyógyít.
Nemcsak te tanulhatsz és gyógyulhatsz, te is hozzájárulsz a többiek fejlődéséhez.
Ahogy talán a covid alatt tapasztalhattuk meg leginkább, együtt lenni természetes, és elkülönülni nem az az ember számára.
Kell-e, hogy mester legyen a vezetőd?
Sokan keresnek és találnak gurut maguknak. Vannak olyan módszerek, amiket megkérdőjelezhetelen vezetők tartanak kézben, akik lényegében megmondják neked, mit gondolj és mit ne.
Szerintem azt a módszert érdemes követni, ami arra vezet rá, hogy hogyan tudod a saját erődet használni, és a saját intuíciódat felismerni, működtetni. Bízz a saját megérzéseidben, a saját vezettetésedben. Mindenképpen támogató, ne pedig elgyengítő közösséget keress, és lehetőleg ilyen mester támogatását fogadd el.