A saját életünk megélésének alapja, hogy tudjuk választani azt, ami nekünk jó, és tényleg azt válasszuk, azt éljük. Ami sokszor azzal jár, hogy ki kell mondani, hogy nem azt akarjuk most csinálni, ami a másiknak jó, hanem igenis mást választanánk, ami nekünk örömteli.
Generációk óta hozott szerepek lerázása
Ez a lépés – ami a határhúzáshoz is kapcsolódik – sok belénk kódolt hitrendszernek mond ellent, főleg a nők esetében.
A férfiak generációk sora óta azt a nevelést kapják, hogy járják az útjukat, míg a nők a mesékben is a segítő, a bátor hősre felmosolygó, a megmentendő szerepében vannak. Ebben a szerepkörben sokkal kevesebb szabadság van.
A magánéletben is akkor kapnak dicséretet a felnőtt nők, ha félreteszik a saját érdekeiket, és inkább segítenek a családnak, a párjuknak. Ugye ismerjük az éjszakán át farsangi jelmezt varró anyuka Facebook posztját, a betegen is meleg ételt főző (és nem kaját rendelő) anyukát stb. Ez a minta, hitrendszer aztán szépen beépül, ahogy folytatjuk és folytatjuk, és rosszá tesszük magunkat akkor, ha a saját javunkra döntünk.
Ha megkérdezed,
- mit csinálnál most, amit igazán szeretnél, és mikor csináltad utoljára azt, ami jólesett?
- mi a kedvenc helyed, ahol igazán jól érzed magad, és tudsz pihenni – és van-e ilyen az életedben?
sokat elmond rólad, mi derül ki.
Nem leszek mások életének kisegítője
Önazonosságban akkor tudunk élni, ha a számunkra tényleg jó döntéseket hozzuk meg. Ebbe pedig beletartozik, hogy nemet mondjunk arra, ha valamit nem szeretnénk csinálni. Ki kell tudnunk mondani, és bizony a párunknak, férjünknek ugyanúgy, mint a gyerekkori barátunknak.
Mindez férfiakra is éppúgy vonatkozik persze, sokszor ők is különféle okokból mást csinálnak, mint amit valóban tennének, ha szabadon döntenének.
Ehhez van egy előző lépés, az, hogy tudjuk, hogy mi mit szeretnénk csinálni. Ennek ismeretéhez pedig kapcsolódnunk kell magunkhoz.
Hallgass a szívedre
Nehezebb ez a lépés, ha valaki állandóan a környezetében levő emberek hullámhosszán rezeg, azok energiáit veszi át – ez humanoidoknál nagyon jellemző. A legtöbben itt a Földön mások érzéseit, energiáit vesszük át szivacsként és sokszor teljesen a sajátunknak érezzük, nem tudjuk elkülöníteni a magunkétól.
Hogy meg tudd kérdezni magadtól, mit is szeretnél, ahhoz kell tudatosság, elszánás. A testedre hallgatva sok mindent megtudhatsz arról, mit akarsz, mit érzel igazán. Ha Accessezel, akkor használhatod ezt: ‘mi itt az én valóságom?’
A tagadás, a lázadás még nem önazonosság
Nem egészen azt jelenti az önmagunk választása, hogy most akkor direkt nem csináljuk azt, amit eddig, nem engedünk a többieknek. Amikor direkt lázadsz valakivel szemben – például egy csoporttal szemben, akikhez eddig igazodtál – akkor még csak reagálsz rájuk. Tehát még nem vagy független tőlük.
Ha magadból indulsz ki, magadra figyelsz, akkor kezded tudni a saját választásaidat meghozni.
Saját érzéseink felismerésével tudunk igeneket és nemeket mondani dolgokra. És úgy tudunk igazi igent mondani, ha képesek vagyunk meghúzni a határainkat és ha akarjuk, tudunk nemet is mondani.
Amikor úgy érezzük, nem mondhatunk nemet a párunknak, vagy egy családban egy gyerek nem mondhat nemet a szüleinek, ott változtatásra van szükség.
Úgy leszünk igazán ott másoknak is, ha létezik nemet mondás, határhúzás. Ezzel nekik is többet adunk, hiszen ha őket választjuk és mondjuk rábólintunk egy programra velük, tudhatják, hogy azt tényleg választjuk. Ha önmagad vagy és önmagadat választod, akkor adsz a legtöbbet a világnak is.