Éber vagy arra, hogy mikor kevered össze az együttérzést a hozzájárulással, a segítséggel? Vagy a felsőbbrendűséggel? A kérdés keménynek tűnhet, de bizony a legnagyobb jóindulattal is sokszor összekeverjük ezeket az energiákat. Együttérzőnek gondoljuk magunkat, mikor valójában alá-fölé rendeltségi viszonyban vagyunk valakivel, akinek “segítünk”. És ha ő esetleg elutasítja, haragot is érezhetünk.
Hogy működhetne ez másképp, hogy tényleg működjön? Gondoltál-e már például arra, hogy megvárd, amíg segítséget kér valaki? Hogy ne leurald és te legyél a jó, aki őt megmenti?
Ha valakinek most nagyon szeretnél segíteni, ha valaki melletted beteg, gyászol, bármilyen módon úgy érzi, bajban van, akkor ezek az Accesses megközelítések most érdekesek lehetnek a számodra.
Felteheted a kérdést: segíthetek-e?
Vagy, hogy miben lehetek a hozzájárulás?
Semmiképpen se mellveregetve mutassuk, hogy mennyire együttérzőek vagyunk. Az a mondás, hogy a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve, valójában nagyon bölcs.
Inkább tartsuk szem előtt azt,
- mi az, ami a másik embernek működik?
- mi az, amit képes befogadni?
- és egyáltalán kért-e segítséget?
Ha kéretlenül segítséget akarunk adni, és bizonyítani, hogy nekünk igazunk van, neki pedig segítségre van szüksége, vajon hány másodperc alatt rántja fel a mentális falait?
Hogyha valóban hozzájárulás vagy valakinek, akkor mindenképpen kérdésben vagy
Vagyis ahhoz kérdésben kell lenned.
- Kérdezheted azt, mi az, ami előreviheti a másik ügyét?
- És hogy lehetek én hozzájárulás ehhez?
Lehet, hogy egy Bars kezeléssel, testkezeléssel, tér nyitással.. csak a testét kellene kicsit kinyitni a befogadásra. Tedd fel magadban a testének a kérdést, mi az, amit a teste képes befogadni, mi az, ami neki hozzájárulás lehet? Szavak nélkül, energiában a testtel ezt meg tudod beszélni. Intuitívan, telepatikusan. A test mint tudatos entitás meg fogja mondani, mi az a hozzájárulás, amit kér. Akár a barátodról, családtagodról van szó, akár csere alkalmon zajlik le mindez.
Érj hozzá a testéhez és legyél kérdésben mindehhez, ha az illető ezt megengedi természetesen, hiszen ez a feltétele.
Akár egy beszélgetésben felteheted a kérdést magadban.
Mi az az energia, térűr, tudatosság, választás, csoda, rejtély, varázslat, misztikum, ami lehetek én és a testem most, hogy hozzájárulás legyek?
A válasz lehet egy könyv, ami ezután egyszer csak szembejön, egy teázás, vagy akár egy séta együtt. Nem mindig nagy dolgokra kell gondolni. Bármi, egy apróság lehet nagy segítség. Csak egy személyes jelenlét, akár csendben, meghallgatással. Az a fajta kapcsolódás, amire a fizikai síkon a testünknek szüksége van.
És természetesen a lelkünknek is
A mai világban könnyen elsodródunk ezektől az egyszerű ám fontos kapcsolódásoktól. Ilyen egy közös kirándulás, egy meghívás egy eseményre. El se tudjuk képzelni, milyen energetikai változást tudunk előidézni valakinél, ha csak hozzájárulás szeretnénk lenni, azzal az energiával, amit ő be tud fogadni. Végül még egy kérdés, amit feltehetsz: Mennyire vagy éber arra, mi az, ami hozzájárulás lehet most önmagadhoz és másokhoz is?