Az életünket mi teremtjük, ez a tudatossággal élés egyik alap igazsága (“Ahogy kint, úgy bent”). Persze a valóságunk teremtése nagyon sokrétű, vannak benne tudatalatti motívumok is, miközben a manifesztálás tudatos része éppígy nagyon fontos.
Biztos veled is előfordult már, hogy egyszer csak nekiduráltad magad, átkattant valami, eldöntötted, hogy valamit megcsinálsz, és így is lett. A szívből jövő kívánság, ha valamire igazán vágyunk és nem törődünk az akadályokkal, megvalósítja magát.
Mindez azt jelenti, hogy ha most körülnézel az életedben, minden
- életeseményt
- lehetőséget
- körülményt
- aktuális problémát
- kapcsolatot
te “manifesztáltál össze” magadnak. Éppúgy mintha csak a boltban vásároltad volna össze a hozzávalókat.
(Igen, az új, hangos szomszédok sem véletlenül jelentek meg.)
Ha fejlődsz – tudatosságban, spirituálisan, emberileg értve – akkor ezt abból veheted észre, hogy az életed a korábbiakhoz, mondjuk tíz évvel ezelőtthöz képest tisztább, derűsebb, nincsenek benne például lezáratlan ügyek ‘szörnyű’ emberekkel.
Az életünk teremtése akkor is megvalósul, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk.
A félelem is tud teremteni. Még ha valaki teljesen szkeptikusan olvassa ezt az írást, az is ismerheti a jelenséget, hogy ami betegségtől félni kezdünk, azt sokszor bevonzzuk.
A legelső lépés a tudatosság
Amennyiben nem érezzük azt, hogy csak úgy szörfözünk az élet csodás lehetőségei közt, akkor már az egy jó dolog, ha azt felismerjük, hogy mindazt amit átéltünk, átélünk, azt mi hozzuk létre magunknak.
Hogy mi ebben a jó? Hogy még ezért is magunkat hibáztassuk? Nem ez a lényege a dolognak, és a magunk feletti ítélkezést engedjük el most is a lehető leggyorsabban.
A jó hír, hogy nem kell gonosz erőkkel küzdeni, démonokat kergetni, elsődlegesen a karmát okolni. Persze a valóság összetett, de ha alapvetően ezt mi teremtettük, tudunk teremteni mást is.
Ha mi manifesztálunk, akkor van esélyünk a valóságunkat mássá tenni.
De miért teremtünk magunknak rosszat?
Amikor nem vagyunk tudatosak, amikor sodródunk, ahelyett, hogy építkeznénk, akkor a dobókockát a “sors” dobja helyettünk. Ha nem kérünk és nem manifesztálunk olyan munkahelyet, párkapcsolatot, amilyet szívből szeretnénk, akkor is jönni fog valamilyen, de az messze nem az lesz, ami a legjobb, csak olyan valamilyen.
Lehet, hogy az Univerzum még jobbat kínál fel, jelenít meg, mint amit mi kértünk – ne utasítsuk el rögtön, ami megjelenik. De ha kiderül, hogy nagyon nem a mi utunk, választhatunk mást!
Lehet, hogy a vágyainkban megvan, mit szeretnénk az életünkbe, ám azt sok módon megállíthatjuk.
Itt olvashatsz erről: a családból hozott vagy máshonnan bevésődött programok, negatív hitrendszerek könnyedén leállíthatnak. Ez még magas tudatossági szinten is előfordulhat. Gyakori, hogy kérjük a sikeres karriert, de a háttérben ott munkálkodik egy program, ami azt súgja, hogy méltatlanok vagyunk rá.
Ha egy gondolat nagyon gyakran beugrik a semmiből, akkor az gátló tényező lehet – még akkor is, ha nagyon mellékesnek, triviálisnak tűnik.
A tudatalattinak mindegy, a napközis tanító nénitől, a paptól vagy a gyerekorvostól ‘nyeltünk be’ egy negatív programot, ha komolyan vettük, 80 éves korunkban is gátolhat.
Dolgozhatunk rajta többféle módszerrel,Theta technikával – szabaduljunk meg az összes korlátozó programtól.
Mit nyerünk azzal, ha vesztünk?
Sokszor azért választunk nem tudatosan rögös utat, mert van egy hátsó ‘indítékunk’.
Lehet, hogy tanulni akar valamit a lelkünk – akár nehézségek, fájdalmak által. Ha ráérzékelünk, mit akarunk az adott helyzetből tanulni, kimozdulhatunk belőle.
Például egy elnyomó kapcsolaton keresztül akarja a lélek tanulni az önbecsülést – amint erre Thetában rálátunk, feleslegessé válik ez a helyzet.
Lehet, hogy a félelem, aggodalom állít meg minket. Szeretnénk gyereket, de valójában lehet, hogy tudatalatt van egy olyan hitrendszerünk, hogy a baba vállalással a saját felnőtt életünket elveszítjük.
Lehet, hogy rejtett előnyünk származik valamiből, ami egyértelműen nem jó nekünk. Két példa a sok lehetőség közül: azért barátkozunk valakivel, aki nagyképű, idegesítő és önző, mert ezáltal mi kedvesnek, kiváló embernek és normálisnak érezzük magunkat.
Vagy azért teszünk meg mindent valamelyik nyomasztó rokonunknak, mert gyerekkorunkban belénk nevelték, hogy haszontalanok és rosszak vagyunk, és a szégyenérzetet, bűntudatot, értéktelenség érzést csökkenti, ha a családon belül szolgálatot végzünk.
Az első lépés a változtatás szándéka. Egy tudatossági szinten felül – ami valószínűleg megvan, ha idáig elolvastad – egyértelmű, hogy nem kell rossz életet élni.
A második lépés a hátsó ok felismerése, tudatosítása. Mindez Thetában sokkal könnyebb. Mi a nem tudatos előny abból, ha az zajlik ami most zajlik?
A következő, hogy változtatunk, elengedjük, amire nincs szükségünk
és hitrendszer cserét végzünk.
Amint a magunkra vonatkozó negatív programok száma csökken, egyre több jó dolgot leszünk képesek megengedni magunknak.
Hogy eléggé jónak tartjuk-e már magunkat, azt trükkösen tesztelhetjük is. 🙂
Nagyon egyszerű lesz:
Ha megfigyeljük, ki idegesít, akkor abból sokminden kiderül. Amennyiben bosszantanak, dühítenek a boldog emberek, azok, akik szeretik magunkat, vagy gazdagok, akkor még van min dolgozni.
Ahhoz, hogy pontosan ezt a boldogságot és bőséget meg tudd engedni magadnak.
Ezáltal be is vonzzad, és manifesztálni tudd!
Mindehhez a manifesztáció módszerét kell ismerned. Amint változol, a világod is változni fog.
